×
A vállpántok hosszabb ideig viselik a táskára helyezett teljes terhelést a viselő testén. A szíjanyag – a szíj szerkezeti magját alkotó szövetcsík – elosztja ezt a terhelést nyúlás nélkül, nem foszladozik a rögzítési pontoknál, és rugalmasságát megőrzi alacsony hőmérsékleten is.
A vállpánt szíjanyaga egyike azoknak az alkatrészeknek, amelyeknél leginkább előfordulnak költségcsökkentési lépések. Az 50 mm-es, 1,5 mm vastagságú nylon szíjanyag 40 mm-es, 1 mm vastagságú poliészterre való cseréje néhány centet takarít meg darabonként. A viselő azonnal érzi a különbséget: a keskenyebb, vékonyabb szíj koncentrálja a terhelést, csökkenti a kényelmet, és napi használat mellett gyorsabban meghibásodik.
A nylon szalag nagyobb nyúlást mutat szakadáskor (azaz jobban elnyeli az ütődést a meghibásodás előtt), és jobb csomószilárdsága van, mint a megfelelő poliészter szalagnak. A 5–10 kg terhelést ismételten hordozó vállpántok esetében a nylon szalag hatékonyabban elnyeli a dinamikus terhelésingerek változásait – például a táskában lévő tárgyak elmozdulását vagy a viselés közbeni mozgást.
A poliészter szalag kevésbé érzékeny UV-bomlásra, mint a nylon – ez fontos szempont a gyakran kültéri használatra szánt táskáknál. A poliészter emellett kevesebb nedvességet is feliszorít, ami jelentőséggel bír az esős vagy magas páratartalmú környezetben használt táskáknál, ahol a pántszalag vizesedhet.
Az elsősorban beltéri közlekedésre és irodai környezetben használt laptop-táskák esetében mindkét anyag elfogadható megfelelő szélesség és vastagság mellett. Utazási vagy kültéri alkalmazásokhoz a nylon a erősebb választás.
A vállpánt szalag szélességének legalább 38 mm (1,5 hüvelyk) kell lennie egy laptop-hátizsák esetében, amely 3–7 kg terheléssel használatos. A nehezebb terhelésű táskákhoz vagy az ergonómiai kényelemre hangsúlyt fektető termékekhez a megfelelő specifikáció 50 mm (2 hüvelyk).
A 38 mm szélességű szalag vastagsága 1,2 mm alatt napi használat során nyúlik — a pánt hosszabbodik, a beállítás nem tartható fenn, és a feszültség hatására bekövetkező szűkülés növeli a nyomást a viselő vállán.
A vállpánt szalag teherbírását legalább a várható maximális terhelés 150 %-ára kell tesztelni. Egy 10 kg kapacitású táska esetében olyan szalagot kell megadni, amelyet legalább 150 N-ra teszteltek.
A szalag rögzítési helye a táskatesthez — a felső vállpánt-rögzítésnél és az alsó pántrögzítésnél — a teljes táska szerkezetében a legnagyobb igénybevételnek kitett pont. Itt kezdődnek a szalaghibák.
A Box-X varrás (egy téglalap alakú keretvarrás X mintával a belsejében) az alapvető megerősítés a teherhordó pántok rögzítéséhez. A varrásszám fontos: 8–10 varrás hüvelykenként a minimális érték egy teherhordó kapcsolatnál. 6 varrás hüvelykenként alatt a fonal sűrűsége nem elegendő a terhelés egyenletes elosztásához, és a varráshibák a box minta sarkainál kezdődnek.
Kérjen képeket a pánt rögzítési varrásáról a gyártási mintáról nagyításban. Számolja meg a varrásszámot hüvelykenként. Ez 3 percet vesz igénybe, és a leggyakoribb pánt-hibamód kiszűrését teszi lehetővé a gyártás előtt.
A puha vállpánt szakaszok habanyaggal töltött, textíliával burkolt szerkezetet használnak a terhelés elosztására és a kényelem javítására. Ennek az alkalmazásnak a habanyag-sűrűségének 25–35 kg/m³ tartományban kell lennie – elég merev ahhoz, hogy állandó támaszt nyújtson, de elég rugalmas ahhoz, hogy a nyomást eloszlassa.
A párnázott rész külső anyagának lélegzőnek kell lennie – hálós vagy perforált anyag – a hő- és nedvességfelhalmozódás csökkentése érdekében a viselő vállán. A teljes felületet lefedő anyag a vállpánt párnázásán kellemetlen érzést kelt 30–60 perc folyamatos viselés után.
Hátoldali pánt rögzítése: ha a táskának van bőröndátfűző hüvelye (a vízszintes sáv, amely a gördülő bőrönd fogantyújára csúszik), akkor jelezni kell, hogy ugyanabból a szíjanyagból készült, mint a vállpántok, és minden négy saroknál doboz-X varrással megerősített.
Aktuális hírek
EN
